The Vampirehunter 3.fejezet

3.fejezet

Tom-ot a kijárat felé hurcolta két vámpír.
- Engedjetek el! – mondta Tom.
- Azt nem tehetjük. – mondta az egyik. – De nem esik bántódásod.
- És Lily?
- Róla nem tudunk semmit. – felelte a másik, és kilökte a kapun Tom-ot.
- Azt ajánlom messzire kerüld el ezt a környéket. – mondta az első. – Ha nem akarsz bajt. – a két vámpír elindult az épület felé, majd eltűntek a bejárati ajtó mögött. Tom nem tudta mihez kezdjen. Nem hagyhatja egyedül Lily-t a vámpírokkal, de ugyanakkor tudta, hogy nincs semmi esélye ellenük. Így beült az autóba, és Sam háza felé vette az irányt. Mikor elérte kopogás nélkül rontott be.
- Sam! – kiáltotta.
- Mi a baj? – rohant ki Sam a nappaliból. Tom hangsúlyából egyből tudta, hogy baj van. – Hol van Lily?
- Ott maradt! Engem kiraktak. Nem tudom miért nem öltek meg, de Lily ott van. Egy épületben azokkal a vérszívókkal. – kiabálta Tom.
- Jól van, nyugodj meg! Kihozzuk onnan. – mondta Sam.
- Az nem lesz olyan könnyű. – lépett elő Josh a nappaliból. Josh a vérfarkasok vezetője. Mondhatjuk úgy is, hogy királya. Jellemző rá, hogy még a legveszélyesebb helyzetekben is képes megőrizni a nyugalmát. Tom sosem értette, hogyan képes erre.
- És a farkasaid? Nem tudnak segíteni? – kérdezte Tom kétségbeesve. Bízott Josh-ban, és tudta, hogy mindig igaza van.
- Pár perccel ezelőtt telefonáltak. Leverték a vámpírokat, de nekünk is vannak veszteségeink. Pár emberünket elvesztettük és súlyos sérüléseik is vannak. Időbe telik, míg újra képesek lesznek harcolni. – magyarázta még mindig nyugodtan Josh.
- És mikor lesznek képesek rá? – sóhajtott Tom.
- Arról még nincsenek híreink. – vont vállat Josh.
- Nagyszerű. – túrt bele idegesen a hajába Tom.
- Megoldjuk. – nyugtatta Josh. – Lily sokat jelent nekem, és nem fogom hagyni, hogy bármi baja essen.
- Azt ajánlom is! – Tom kezdett ideges lenni. Ha olyan sokat jelent neki Lily, akkor miért beszél róla ilyen nyugodtan.
- Vigyázz a szádra kishaver! Azért még ne vonj felelősségre, mert megjárod! – emelte fel mutatóujját fenyegetően Josh.
- Nekem mindegy, csak hozd vissza. – mondta, és kilépett a házból. Tom olyan ideges volt, mint még soha. Általában nem veszíti el a fejét, de ami most történt, még az ő határain is túlment. Amint beindította a kocsit eszébe jutott, Lily milyen jókedvű volt ma. Mennyire zavarta a GPS hangja. Mennyire biztos volt benne, hogy hazajutnak. Tom könnyei utat törtek maguknak, és az arcán végigcsordulva a bőrülésre pottyantak. Tom hüppögve gyorsított az autóval, míg el nem érte a lakását. Miután kiszállt becsapta maga után a kocsiajtót, és berontott a házba. Amint ezt az ajtót is becsapta hirtelen megtorpant. Úgy emlékezett bezárta az ajtót. Vagy nem? De! Biztos, hogy bezárta. De akkor miért volt nyitva. Nem tudott többet töprengeni ezen, mert egy erős kéz a torkánál fogva a falhoz szorította. Ahogy a támadójára pillantott, rájött miért is történik mindez. Hogy miért engedték el őt, és miért tartották ott Lily-t.
- Andy. – mondta Tom rekedtes hangon.
- Tom. – üdvözölte viszont.
- Mit akarsz? – néztek farkasszemet.
- Lily-t. Mi mást?! – forgatta a szemeit Andy. – És semmit nem tehetsz ez ellen. Lily hamarosan vámpír lesz, én fogom átváltoztatni. Örökre az enyém lesz.
- Hol van? – kérdezte ijedten Tom. Már több éve annak, hogy utoljára látta Andy-t. Akkor is éppen „meghalt”, azaz vámpír lett. Lily-nek nem szól erről, mert félt. Félt, hogy Andy-t fogja választani helyette, és ő is vámpír akar majd lenni. Akkor Tom-nak mindenképpen meg kellett volna ölnie, bármennyire is nehéz lett volna.
- Az maradjon az én titkom. – mosolygott Andy. – Legyen elég annyi, hogy soha többet nem fogod látni, és ne próbálj meg a közelébe férkőzni. Azt nem mondom, hogy különben meghal, mert az nem lenne igaz. Soha nem tudnám bántani őt. Ellentétben veled. – mondta elgondolkozva. – De még szükségem lesz rád.
- Soha nem fogok neked segíteni. – Tom valósággal köpte a szavakat. Gyűlölte Andy-t, mert épp készült elvenni tőle élete értelmét. De abba nem gondolt bele, hogy ő ugyanezt tette anno néhány évvel ezelőtt.
- Már akkor is segítesz, ha életben vagy. De csak addig leszel, míg szükségem van rád. Nem akarom még egyszer átélni azt a fájdalmat. És nem is fogom. Te hamarosan halott leszel, mi pedig boldogan fogunk élni Lily-vel.
- Nem hagyom, hogy elvedd tőlem. Josh visszahozza, téged pedig megölnek, úgy ahogy az összes többi vérszopót. – Andy ezen csak nevetett. – Mi olyan vicces?
- Ha engem és az összes többé vérszopót megöltök, akkor Lily-vel is végeznetek kell. – mosolygott, majd elengedte Tom-ot. – Még találkozunk, barátom. – mondta és kilépett az ajtón. Tom erőtlenül rogyott a földre. Nem bírta elviselni, hogy az ő Lily-jéből vámpír lesz. De ennél sokkal jobban aggasztotta, hogy mi lesz az után. Vajon meg kell majd ölnie? Arra nem lenne képes. És Lily tényleg szereti még Andy-t? Tom a lelke mélyén tudta, hogy Lily szereti. Ezért nem mondta el neki, hogy Andy életben van. Tom fáradtan terült el a földön, majd azonnal el is aludt.

****************************************************************************
Lily fáradtan nyitotta fel a szemeit. Csak annyira emlékezett, hogy Tom eltűnt, és beszélgetett egy vámpírral. Onnantól minden kép kiesett. Lassan felült a franciaágyban, és körülnézett. Egy foszladozó szobában volt, de az ágy újnak tűnt.
- Örülök, hogy felébredtél. – hallott meg maga mögül egy ismeretlen, de mégis ismerős hangot.
- Andy? – suttogta és derékkal a hang irányába fordult. Tényleg Andy volt az. Ott ült teljes életnagyságban, de hófehér arccal és vérvörös szemekkel. Lily egy pillanatra megijedt, hogy Andy vámpír és meg fogja ölni, de mikor felállt és odajött hozzá, minden félelme elpárolgott, és helyére a színtiszta szerelem lépett.
- Jól vagy? – kérdezte Andy. – A barom, aki leütött megkapta a büntetését. – Lily-nek végre eszébe jutott mi történt vele. A vámpír akivel beszélt csakugyan leütötte, de előtte még azt mondta, nem ölheti meg, de szeretné.
- Minden rendben. Te hogy kerülsz ide? Azt hittem meghaltál. – ámuldozott Lily. Pár évvel ezelőtt mondta el neki Tom, hogy Andy balesetet szenvedett, és meghalt. Azután jöttek össze.
- Amint láthatod élek, de nem teljesen ugyanúgy. – mosolyodott el. Lily vére forrni kezdett, és a szíve ezerszer gyorsabban vert. Bár Tom jelenléte is kiváltotta ezeket az érzéseket, Lily valahogy másképp érezte magát Andy közelségében. Azt még nem tudta eldönteni, hogy ez az érzés jó-e vagy rossz. – Az egyik bevetésen változtattak át, és azóta itt én vagyok a vezér. Mivel én is vadász voltam, tudtam mikor mit léptek, és hogyan reagáltok. Nem volt nehéz idecsalogatni titeket. Csak egy nyomot kellett hagynom, hogy a kis barátod rájöjjön, mi folyik itt. De sajnos későn esett le neki, ezért nekem kellett közbelépnem személyesen.
- Miért, mi folyik itt? – kérdezte kíváncsian Lily.
- Az egész történetet Tom találta ki. Arról, hogy meghaltam. Nem akarta, hogy tudd élek, mert attól félt, visszajönnél hozzám.
- Szóval…… - kezdte Lily. - ….Tom hazudott nekem? – kérdezte bizonytalanul.
- Igen. – Lily nem volt képes ezt felfogni. Mindig úgy tekintett Tom-ra, mint a társára. De tudomása szerint az effajta társak nem hazudnak egymásnak. Ő mindent elmondott neki, még azt is, hogy Andy hiányzik neki. Soha nem tagadott le semmit, még akkor sem, ha hibázott. – Tudom, hogy fáj, de el kell fogadnod. És nemsokára te is olyan leszel, mint én, szóval Tom miatt nem kell aggódnod.
- Úgy érted, hogy….én is vámpír leszek?
- Pontosan. Együtt. Te és Én. Leverjük a vérfarkasokat, és kiirtjuk az összes vadászt. Mostantól senki nem állhat az utunkba. Én vagyok a vámpírok királya, és te leszel az én királyném. És nemsokára az egész földet mi uraljuk majd. – fejtette ki Andy a tervét. Lily-nek tetszett az egész ötlet. Mindig is arra vágyott, hogy mindenki tisztelje őt, és azt tegye, amit ő mond.
- Jól hangzik.
- Reméltem, hogy ezt mondod. – villantott Andy egy ellenállhatatlan mosolyt Lily-re, aki szinte elolvadt. – Most pedig készülj fel az átalakulásra. – Lily itt egy picit megijedt. Tudta, hogyan működik az emberből vámpírrá válás. A vámpír megharapja az embert, aki egy nap kínszenvedés árán vámpír lesz.
- Most rögtön? – kérdezte Lily.
- Nem érdemes várni. – döntötte hanyatt Andy Lily-t, majd közvetlenül a torka fölé helyezte a száját. – Végig itt leszek veled. – mondta mielőtt beleharapott volna. A mámor, ami akkor Andy-t elöntötte fantasztikus volt. Még sosem ízlelt ilyen finom és édes vért, de eszébe jutott, hogy abba kéne hagynia, különben megöli. Andy lassan leemelte száját Lily nyakáról, és a sebből kifolyó vért lecsókolta, majd egy kendővel bekötötte, nehogy elvérezzen.
- Semmi baj! – suttogta Lily fülébe, aki már elkezdett szenvedni. – Nemsokára vége. – Lily-n olyan mértékű fájdalom söpört át, hogy egy pillanatra azt hitte belülről égeti valaki az ereit. Lily erős volt, így meg tudta állni, hogy ne sikítson. De csak nagyon nehezen. – Semmi baj! Itt vagyok. – beszélt hozzá még mindig Andy. – Nem lesz semmi baj!