The Vampirehunter 1.fejezet

1.fejezet

A kocsi éles csikorgással fékezett le a ház előtt. Tom óvatosan kinyitotta az ajtót, majd a bejárathoz rohant. Az ajtó kinyílt, majd becsukódott, bentről halk pusmogás hallatszott.
- Megtudtál valamit? – kérdezte idegesen Lily.
- Nem sokat. Csak azt tudjuk, hol vannak, azt nem, hogy mennyien. – felelte szomorúan és aggódva Tom.
- Sam mit mondd? – faggatózott tovább Lily.
- Azt, hogy menjük el feltérképezni a területet. – mondta Tom aggódva pillantva kedvesére. Fogalmuk sem volt arról, hány vámpír tartózkodik az épületben. Tom szerint kockázatos lett volna ketten menniük, de a főnökük így döntött. A Vámpírvadászok egy titkos szervezet volt. Csak a legkiválóbb emberek lehettek a tagjai. De ezeknek az embereknek nincs választása. Ha valakit rátermettnek tartanak, az automatikusan a csoport tagja. Az egyesület vezetője Sam Down. Ő alkotta meg a szervezetet, és ő gyűlöli a legjobban a vérszopókat. A csoport összes tagja neki engedelmeskedik. Nincs kivétel! A szervezetben nincs túl sok ember. Leginkább vérfarkasok. De az emberek sem maradnak le sokkal tőlük. A laboratóriumukban a vegyészek egész nap azon dolgoznak, hogy kifejlesszenek valami hatásos fegyvert a vámpírok ellen. A pisztolygolyó nem fog a testükön, így kénytelenek késsel harcolni.
- Úgy érted, hogy ketten? – kérdezett vissza Lily. Nem volt az a fajta ember, aki megijed bármitől is. Tom és Lily kapcsolatában Lily volt az, aki meghozta a fontos döntéseket, és aki mindig is a rátermettebb volt közöttük.
- Igen. Nincs több használható emberünk. Csak Elisabeth és Kevin maradtak életben, de ők nincsenek a városban.
- Na és a vérfarkasok? – a vámpírok és várfarkasok között folyó harc kezdett eldurvulni. A vámpírok ellen harcoló emberek 90°%- át megölték, csak a legjobbak maradtak életben.
- Canada-ban ütköznek meg egy kisebb vámpírhadsereggel. – felelte Tom.
- Boldogulnak? – aggodalmaskodott Lily.
- Remélem. Ha őket is elveszítjük semmi esélyünk nem lesz a vámpírok ellen.
- Mikor kell indulnunk?
- Sam azt mondta most menjünk. – Tom ideges hangneme semmi jót nem sejtetett. Lily érezte, hogy kedvese valamit eltitkol előle, de fogalma sem volt róla, mi lehet az.
- Rendben. – vágta rá, majd a fegyvertárolója felé vette az irányt. természetesen jól el volt rejtve, nehogy illetéktelen kezekbe kerüljön. A hálószoba falán egy apró gomb várta, hogy valaki megnyomja, és felfedhesse a halálos játékszereket. Amint ezt Lily megtette, a fal megemelkedett, és bepillantást engedett maga mögé. A fal helyén egy hatalmas szekrény volt, amiben ott sorakoztak a veszélyesnél veszélyesebb fegyverek. Lily kivette a kedvenc duplapengéjű tőrét, egy hosszabb kardot, és pár dobócsillagot. Ez utóbbi volt a legveszélyesebb a vámpírokra nézve. Egyetlen, jól irányzott dobással a falra lehettet szegezni egy átkozott vérszopót.
- Válassz! – utasította Lily Tom-ot, aki előhúzott egy tőrt és egy kardot.
- Indulhatunk? – kérdezte Tom, miután befejezte a válogatást.
- Persze! – mondta Lily, és az ajtó felé vette az irányt.