The Vampirehunter 2.fejezet

2.fejezet

Tom és Lily az országúton száguldottak a megadott hely felé. Lily az órára pillantott, ami hajnali 2-t mutatott. Ilyenkor a vámpírok ébren vannak, szóval sokkal óvatosabbnak kell lenniük, mint általában. A GPS szerint még három kilométer volt hátra a célig. A kis ketyere századjára is megszólalt.
- A következő lehetőségnél fordulj balra! – Lily-nek kezdett elege lenni belőle.
- Nem lehet ezt lehalkítani? – vette kezébe a kis készüléket.
- Sajnos nem. – tette vissza Tom a helyére. Lily kénytelen volt belenyugodni, hogy azt a kevés időt, amíg száguldottak, egy csipogó, hülye hangokat kiadó készülékkel kell eltöltenie. Na meg persze Tom-mal.
- A körforgalomnál hajts ki a második kijáraton. – hallatszott megint a GPS hangja.
- Esküszöm, ha hazaérünk, széttöröm ezt a vackot. – mérgelődött Lily.
- Ha hazaérünk…. – mondta Tom.
- Ezt meg hogy érted?
- Lily, nem tudjuk mennyien vannak. Lehet, hogy több száz vámpír csücsül, és várja, hogy megérkezzünk.
- Na azért több százan nincsenek. – javította ki Lily kedvesét.
- Jó, de sokan is lehetnek. Többen, mint amennyivel elbírunk.
- Tom, csak körülnézünk. – csitította Lily.
- És ha megtalálnak.
- Az őrök maximum ketten szoktak lenni, őket pedig elhallgattatjuk, még mielőtt bárkinek szólnának. – simított végig Lily a tőrén. Maga sem tudta miért, de élvezte a vámpírok ritkítását. Örömet okozott neki, hogy az emberek életét mentheti meg, azzal, hogy levadássza a vérszívókat. Lily nem is sejtette még, hogy ez az elmélete hamarosan megváltozik.
- Oké, rendben. Igazad van. – mondta Tom. – De azért legyünk óvatosak.
- Ez természetes. – mondta Lily, mielőtt a készülék ismét megszólalt volna.
- Elértük a megadott célt! – mintha csak közvetlenül nekik célozta volna. Ők is egy megadott célra érkeztek. Azt sem tudták, hol vannak.
- Megjöttünk. – sóhajtott Tom.
- Csendben gyere utánam. – suttogta Lily, és lassan kiszállt a kocsiból. Tom pedig – ahogyan Lily az imént utasította – csendben követte. Lily elérte a kerítést. Jobban szemügyre véve látta, hogy összefont drótszálakból áll. Ezen könnyű felmászni. Gondolták mindketten, majd utasítás nélkül felkapaszkodtak a kerítésre. A tetején könnyedén átfordultak, majd hangtalanul leugrottak a gyepre. A terület ahol álltak, egy Seattle-i elhagyatott raktár volt. Ideális a bujkálásra. Lily lopakodva indult el a bejárat felé. Érezte kedvese pillantását magán, de most nem volt ideje foglalkozni vele. Lily óvatosan lenyomta a kilincset, ami halk, nyekergő hangot hallatott. Lily megtorpant egy pillanatra, és fülelt, hátha hall valamit. Megnyugodva fújta ki a benn tartott levegőt, és még lejjebb tolta a kilincset. Mikor elérte az alját, Lily egy kicsit megtolta az ajtót, de az nem mozdult. Erősebben próbálkozott, hátha csak beragadt, de ismét sikertelenül.
- Be van zárva. – mondta csalódottan, de csak egy pillanatig tartott a szomorúsága. Pontosabban addig, míg rá nem jött, hogy máshogy is bejuthatnak.
- A tetőn kell mennünk. – mondta lelkesen. Lily imádta a tetőkön való járkálást, és az azokra való mászást.
- Induljunk – suttogta Tom, akire átragadt kedvese izgatottsága. Lily elindult egy olyan falat keresve, ahol van miben megkapaszkodni. A legelső fordulónál megláttak egy tűzlétrát, amin elég egyszerű volt feljutni. Mint mindig Lily ment előre, és őt követte Tom. Lily lassan haladt felfelé, miközben a halk neszekre figyelt. A kertből, és az épületből sem hallott semmit. A tűzlétra egészen felvezetett a tetőig, ott mindketten felugrottak, kisebb hangokat hagyva maguk után. Miután meggyőződtek róla, hogy senki nem vette észre őket, körbepillantva észrevették a tetőablakot.
- Maradj itt! – suttogta Lily, és az ablak felé vette az irányt. Elérve a szélét leguggolt, és óvatosan bepillantott. Az ablakból tökéletes kilátás nyílt egy teljesen üres szobára. Lily megpróbálta felemelni az üveget, ami első próbálkozásra sikerült neki. Óvatosan megtolta azt, hogy Tom is beférjen rajta. Lily megfordult, mert inteni akart Tom-nak, hogy jöhet, de ő akkor már nem volt ott.
- Tom! – mondta Lily kétségbeesetten. – Tom!
- Nem lesz baja. –hallott meg Lily a háta mögött egy idegen hangot. Lily lassan megfordult, és szemben találta magát egy vámpírral. Gyorsa a tőréért nyúlt, de a vámpír egyetlen mondatával elhallgattatta. – Ellenben akkor, ha rám támadsz. - Lily jobban szerette annál Tom-ot, hogy kockára tegye az életét, így óvatosan visszacsúsztatta a kést a tokjába.
- Okos kislány. – mondta elégedetten a vámpír.
- Ki vagy te? – kérdezte Lily. – És miért állsz ott ahelyett, hogy megölnél? – Lily nem értette miért nem esik neki azonnal a vámpír.
- Nem szabad megölnöm, de nagyon szívesen megtenném.