5.fejezet – Új család
Egy hatalmas terembe sétáltunk be. A közepén egy emelvényen három trónszék volt. Mindegyikben egy vámpír ült, úgy hittem Aro ,Marcus és Caius. A teremben vagy egy tucat vámpír volt. Amint beléptünk mind felénk fordultak.
- Na végre! Már azt hittem soha nem értek vissza. – állt fel a középső trónon ülő vámpírférfi. Egyszer régen Edward mutatott nekem egy festményt a Volturi hármasról. Már elég régen láttam azt a képet, de úgy hittem, hogy Aro-val van dolgom.
- Te biztosan Bella vagy. – állt meg előttem. Bólintottam és a szemébe néztem.
- Nagyon örülök, hogy végre megismerhetlek. – nyújtotta felém a kezét én pedig gondolkodás nélkül megfogtam. Ez nem egy sima kézfogás volt, Aro a két tenyere közé fogta a kezemet, mint egy burok.
- Csodálatos. – mondta átható pillantással.
- Mi olyan csodálatos? – kérdeztem.
- Mondtatok neki valamit? – kérdezte Jane felé fordulva.
- A lány tudott rólunk. – kezdte Jane mire halk morgások hallatszottak a terem minden részéről.
- Micsoda? – állt fel a jobb oldali trónuson ülő vámpír, akit megismertem majdnem fehér hajáról. Caius.– Honnan tudhatott volna rólunk?
- Nem tudjuk. – felelte idegesen Jane. Nem igazán tetszett, hogy úgy beszéltek rólam, mintha itt sem lennék.
- Igaz ez kedvesem? – nézett rám kedvesen Aro.
- Igen. – feleltem félelemmentesen.
- Honnan? – kérdezte.
- Sajnálom, de nem mondhatom meg. – Az egész terem elcsendesedett. Minden vámpír meglepődött azon, hogy ellentmondok Aronak.
- Mit …mondtál? – nyújtotta meg a mondatot Caius. Látszott rajta, hogy mindjárt felrobban.
- Caius nyugodj meg! – utasította Aro. – Nem akarunk ráijeszteni.
- Nem fogja elmondani. – szólalt meg Felix először amióta beléptünk a terembe.
- Ezt meg hogy érted? – kérdezte Aro. Felix odalépett hozzá és megérintette. Értetlenül néztem a jelenetet.
- Aro hallja mások gondolatait, de csak akkor ha testi kontaktusban van az illetővel. – suttogta a fülembe Alec. Bólintottam jelezve, hogy megértettem. Szóval ezért fogta meg a kezem és ezért mondta, hogy csodálatos. Nem hallott engem, ahogy Edward sem. Felix ellépett Aro-tól és visszajött hozzám. Bátorítóan rám mosolygott. Bármennyire is szerettem volna, nem bírtam visszamosolyogni, csak néztem egyenesen a szemébe.
- Nos, ha ennyire nem szándékozol elmondani akkor nem erőltetem. Majd elmondod ha itt az ideje. – fejtette ki Aro elméletét.
- Micsoda?! – kérdezte Jane felháborodva. – Engeded ,hogy titkolózzon előtted?! – úgy tűnt Jane-nek nem tetszik, hogy Aro „kivételez” velem. Aro egy szúrós pillantást vetett Jane-re. Úgy tűnt elvetette a sulykot. Jane bűnbánóan lehajtotta a fejét.
- Mester? – kezdte Felix. Féltem, hogy ő is valami olyasmit akar mondani ,mint Jane de nem tudtam volna elképzelni Felix-ről, hogy olyat tegyen ami nekem rossz. Aro kíváncsian felé nézett.
- Bella eléggé kimerült. Nem lehetne ,hogy egy kicsit pihenjen és utána beszéljük meg a dolgokat. – kérte. Hogy is gondolhattam ,hogy Felix bármi rosszat tenne. Egyébként igaza volt. Olyan fáradt voltam, hogy úgy éreztem mindjárt összeesek.
- Rendben. Nekünk amúgy is beszélnünk kell pár dologról. Felix mutasd meg neki a szobáját. – utasította Aro. Felix bólintott és felém fordult. Elindultam kifelé ő meg jött utánam.
- Köszönöm. – mondtam mikor kiértünk.
- Semmiség - felelte mosolyogva. – Aro-t is bosszantja az, hogy terhes vagy. De persze ő is úgy fog dönteni, hogy várjunk. Elvégre 7 hónap nem az örökkévalóság. – nyugtatott meg. Bólintottam. Öt perc séta után megérkeztünk egy ajtóhoz.
- Ez lesz a szobád. Az enyém közvetlenül a tied mellett van. Ha bármire szükséged van csak szólj. – mondta és rám mosolygott. Most már viszonoztam.
- Köszönöm még egyszer. – mondtam és beléptem a szobába. Gyönyörű volt. A közepén egy hatalmas franciaágy állt, a bal oldalán egy gardrób ajtaja ,a jobb oldalán egy fésülködőasztal tükörrel. Ez utóbbiakkal nem igazán törődtem. Jelen pillanatban csak az ágy foglalkoztatott. Elindultam felé és ledőltem rá. Abban a pillanatban elaludtam.
****************************************************************
Nem tudom mennyit aludtam. Mikor felébredtem felültem az ágyban. Reménykedtem benne, hogy nem álmodtam az egészet és tényleg Volterrában vagyok. Körbenéztem és abban a szobában találtam magam, ahol elaludtam. Tehát nem álmodtam. Tényleg itt vagyok. Örvendezésemet halk kopogás szakította meg.
- Szabad. – mondtam nem túl hangosan. Ha egy vámpír keres akkor biztosan meghallja. Kinyílt az ajtó és Felix dugta be a fejét.
- Jó reggelt! – mondta hatalmas vigyorral.
- Szia Felix. – köszöntem én is.
- Kipihented magad? – kérdezte miközben természetellenes gyorsasággal bejött és leült az ágyam szélére.
- Igen. – feleltem.
- Akkor jó ,mert Aro beszélni szeretne veled. – mondta és a jókedve még mindig nem tűnt el. Ebből arra következtettem, hogy minden rendben.
- Oké. – mondtam és felálltam az ágyból. Felix elindult az ajtó felé és intett, hogy kövessem. Elindultam utána. Egy ideig csendben sétáltunk ,aztán én törtem meg a csendett.
- Hogy döntött Aro? – kérdeztem. Biztos voltam benne, hogy tudja mire gondolok.
- Majd ő elmondja neked. – adta meg a nem sokat mondó választ. Csak bólintottam. Még sétáltunk egy ideig ,mikor észrevettem, hogy nem a trónterem felé tartunk.
- Hova megyünk? – kérdeztem.
- Aro szobájába. Négyszemközt szeretne beszélni veled.
- Értem. – Mért akarna Aro négyszemközt beszélni velem? Majd megtudom, ha odaértünk. Még egy kevés ideig sétáltunk mikor megérkeztünk egy terembe ,amiből három ajtó nyílt. Felix a középső felé vezett.
- Itt vagyunk. – mondta. Bólintottam ,majd bekopogtam.
- Szabad. – hallottam meg Aro dallamos hangját. Felixre néztem aki bátorítóan rám mosolygott, aztán beléptem. Aro egy hatalmas mosollyal fogadott.
- Á Bella. Örülök, hogy felébredtél. Beszélnünk kell. – jött oda hozzám és megölelt. Ezt kissé furcsának találtam, de visszaöleltem. Igazából jól esett, hogy ilyen közvetlen velem.
- Igen, Felix mondta.
- Nos akkor talán üljünk le. – javasolta és egy bőrfotel felé terelt. Ő az íróasztala mögé ült le egy székre.
- Nos ,Bella. – kezdte tárgyilagos hangnemre váltva. – Nem fogom újra megkérdezni, hogy kitől tudsz rólunk. Majd elmondod ha úgy gondolod. Egyébként sincs túl sok jelentősége, mivel hamarosan vámpír leszel. Csak szerettem volna tudatni veled, hogy ha elmondanád az illetőnek akkor sem esne baja. Sőt, lehet, hogy meg is köszönnénk neki. – Ezzel meg mire céloz? Megköszönni Cullenéknek? Annak, hogy idehoztak semmi köze ahhoz, hogy tudtam a vámpírokról. Esetleg akkor, ha valaki azt akarta volna, hogy a Volturi magához vegyen. Vagy megöljön. Ki lenne képes ilyesmire?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése