Red Night 2.fejezet

2.fejezet – Látogatók

Késő délután ébredtem fel. Még egy kicsit forgolódtam ,aztán felálltam és kimentem a nappaliba. Jake nem volt ott. De máshol sem. Úgy gondoltam ,hogy Sam-mel van. Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t. Egy ideig néztem aztán egy hatalmasat korgott a gyomrom, emlékeztetve arra, hogy ennem kéne valamit. Elindultam a konyhába, hogy ebédet készítsek. Benéztem a hűtőbe és megláttam a csirkét amit tegnap vett Jake. Kivettem majd leraktam a pultra. A csirkéhez csináltam egy gombás öntetet és azzal együtt sütöttem meg. Mikor kész lett kivettem a sütőből és levágtam egy szeletet magamnak. Épphogy csak befejeztem meghallottam a csengőt. Nem tudtam ki lehet az. Az összes barátom tudja, hogy csengetés nélkül bejöhet. Akkor az illető nem a barátom. Nem elmélkedtem sokat, hanem indultam, hogy kinyissam az ajtót az idegen vendégnek.

- Megyek. – kiáltottam majd az ajtóhoz ballagtam és kinyitottam. A küszöb előtt öt ember állt. Várjunk csak egy percet! Ezek nem is emberek. A mézszín szemek tudatták velem, hogy vámpírokkal van dolgom. Négy nő és egy férfi. Két nőnek búzaszőke haja volt, a harmadiknak szőke eperszín csíkokkal és a negyediknek fekete. A férfi haja is sötét volt.

- Segíthetek valamiben? – kérdeztem egy kis határozatlansággal. Úgy tettem mintha nem tudnám, hogy micsodák. De valahogy biztos voltam benne, hogy tudják, hogy én tudom, hogy micsodák.

- Te Bella Swan vagy igaz? – kérdezte az egyik szőke hajú vámpírnő. Aprót bólintottam. Tehát ismernek engem.

- Én Kate vagyok. – nyújtotta ki barátságosan a kezét és pedig megráztam.

- Én Tanya vagyok. – lépett előre az eperszőke hajú nő. Tanya? Mintha már hallottam volna ezt a nevet. Hát persze! A Denali klán. Cullenék unokatestvérei.

- Ó…Ti a Denali klán vagytok? – kérdeztem egy kicsit bizonytalanul.

- Igen. – felelte Kate mosolyogva. – Tehát tudod kik vagyunk.

- Hát…Igazából csak ennyit tudok rólatok. – pirultam el. Kate hangosan nevetett. És a többiek is mosolyogtak. Nekem pedig eszembe jutott ,hogy ide kint álldogálunk.

- Gyertek be. – mondtam és arrébb léptem az ajtóból ,hogy elférjenek. Kate hatalmas vigyort küldött felém. Alice-re emlékeztetett. A többiek is mosolyogtak majd beljebb léptek. A nappali felé vezettem őket majd leültek. Kate és Tanya a kanapéra, A férfi és a fekete hajú nő az egyik fotelbe ,a szőke nő pedig a másikba. Én Kate mellé ültem a kanapén.

- Nos – kezdte Kate. – Sokat hallottunk már rólad. Alice kért meg, hogy nézzük meg jól vagy-e.

- Ó… - nyögtem. Persze a gondoskodó Alice. Az a gondolat, hogy Alice aggódik értem megmosolyogtatott.

- Azt mondta, kérdezzünk meg, hogy minden rendben van-e. – folytatta. Egy pillanatig azon gondolkoztam, hogy szóljak-e nekik Victoriáról. De ezt egy pillanat alatt eldöntöttem.

- Minden rendben. – feleltem lehajtva a fejem, nehogy meglássák a szememben a félelmet ,de Kate ismét bizonyította, hogy mennyire hasonlít Alice-re.

- Biztos? – kérdezte aggodalmasan. Jake mentett meg ,mert kinyílt az ajtó és belépett rajta.

- Szívem ,minden rendben? – kérdezte mikor megérezte a vámpírok szagát és azonnal a nappaliba rohant.

- Minden rendben. – mondtam mikor Jacob keze megremegett. – Ők Cullenék barátai. Alice küldte ide őket, hogy megnézzék jól vagyok-e. – úgy tűnt Jake egy kicsit megnyugodott.

- Megtennéd, hogy egy kicsit magunkra hagysz minket? – kértem. Jacob aggódó pillantást vetett rám, de végül beleegyezett.

- Ő ki volt? – kérdezte Tanya.

- Jacob. A férjem. – feleltem félvállról és rájuk néztem. Mind rám bámultak tátott szájjal.

- Mi az? – kérdeztem idegesen.

- Neked férjed van? – kérdezte Tanya és egy kis mosoly jelent meg a szája sarkában.

- Igen. Miért olyan meglepő ez?

- Nem az ,csak …szóval…mindegy. – adta meg az információban gazdag választ Kate. Úgy tudtam ,vámpírokkal nem jó kötözködni ,úgyhogy annyiban hagytam.

- Bocsáss meg! Mi még be sem mutatkoztunk. – állt fel a férfi.

- Én Eleazar vagyok. – nyújtotta ki a kezét én pedig megráztam. – Ő pedig a társam Carmen. – mutatta be a fekete hajú nőt. Kedvesen rám mosolygott és ő is kinyújtotta a kezét én pedig ugyan azt az eljárást alkalmaztam amit eddig.

- Én Irina vagyok. – lépett elő a szőke hajú nő.

- Örvendek. – feleltem mosolyogva.

- Nos ,Bella. – kezdte Tanya és a szemem sarkából láttam, hogy Kate egy szúrós pillantást vet rá. Tanya mintha észre sem vette volna. – Mi a helyzet veled? Hiányoznak Cullenék? – a kérdésre megrándult az arcom mire Tanya halványan elmosolyodott. Úgy hiszem nem leszünk túl jóban ha így folytatja.

- Tanya! – szólt rá Kate.

- Nem, semmi baj. – feleltem aztán Tanya felé fordultam. – Igen, természetesen hiányoznak de már közel sem annyira, mint 3 évvel ezelőtt. – adtam meg a válaszom. Úgy tűnt Tanya-nak ez nem elég.

- És Edward?

- Mi van vele? – adtam a hülyét pedig tudtam mire megy ki a játék. Tanya valószínűleg tudta ,hogy milyen kapcsolatban voltunk Edward-dal.

- Hiányzik? – kérdezte ne tágítva kérdésétől.

- Az előbb már mondtam. – feleltem kissé morcosan. – Mindenki hiányzik. – feszült hangsúlyomon Tanya elmosolyodott és úgy tűnt ezzel végre megelégszik.

- Rendben. – felelte mosolyogva. Örültem, hogy befejezte a kínvallatást.

- Bella, mesélj magadról! – utasított Carmen.

- Minek? Úgyis mindent tudunk róla. – felelte mérgesen Tanya. Nem tudtam mire vélni a hangulatváltozását. Az előbb még nagyon is jól mulatott azon ,hogy engem piszkálhat.

- Nem biztos, hogy mindent. – felelte Carmen. – Kérlek ,Bella, mesélj valamit.

- Mit? – nem tudtam mire lehet kíváncsi velem kapcsolatban egy vámpír.

- Bármit. Milyenek a barátaid? Milyen volt a kapcsolatod Alice-szel? – ennél a kérdésnél rám sandított, hogy nem érint-e érzékenyen de nem láthatott semmit így fojtatta. Ezer meg egy kérdést tett fel én pedig kénytelen voltam mindegyikre válaszolni. Fél óra után Tanya mérgesen állt fel.

- Nekünk mennünk kell. Sok még a dolgunk. – adta ki a parancsot. Kate és Carmen (akikkel idő közben nagyon jóban lettem) szomorúan vették tudomásul, hogy menniük kell.

- Szia ,Bella. Örülök, hogy találkoztunk. – ölelt meg Kate és Carmen is.

- Én is örülök. – válaszoltam mosolyogva. Igazán kedvesek voltak. Kivéve Tanyat.

- Viszlát, Bella. – felelte Eleazar és Irina.

- Viszlát. – köszöntem nekik is. Tanya köszönés nélkül vonult ki az ajtón. Kate egy bocsánatkérő pillantást vetett felém. Én csak megráztam a fejem. Eleazar és Irina követte Tanyat majd őket Kate és Carmen. Amint kiléptek 2 másodperc múlva jött be Jacob.

- Ez meg mi volt? – kérdezte idegesen.

- Semmi Jacob. Csak Alice küldte ide őket, hogy rám nézzenek. – feleltem nyugodtan.

- Akkor miért nem ő jött? – tette fel azt a kérdés ami nekem eddig eszembe sem jutott. Igaza volt. Miért küldene ide Alice öt idegen vámpírt? Talán úgy hitte, hogy fájdalmat okozna nekem ,ha őt látnám. Ezt az elméletemet meg is osztottam Jake-kel bár ő nem igazán hitte el. Ami azt illeti én sem nagyon…

- Szerintem ideje aludni. – mondta Jake kirángatva elmélkedésemből. Megráztam a fejem és kinéztem az ablakon. Már teljesen sötét volt. Bólintottam majd elindultam a háló felé. Magamon éreztem Jake pillantását de nem foglalkoztam vele.

Remélem tetszik:) Komikat kérek:D